Az élet bosszúja

Aki az élettel kikötött,
Akkor hal meg, erője veszvén,
Mikor az Élet lakodalom:
Csillag - esős, nyárvégi estén.

Jaj, hogyha én is akkor megyek,
Mikor pászmásan hull a csillag,
Mikor még menni sem akarok,
Jaj, hogyha éppen akkor hívnak.

Karmos lelkemnek mit felelek,
Ha karmolva és fúlva kérdi:
Miért megyünk el ilyen korán?
S ha megmondom, tán meg se érti.

Békétlenek voltunk: meghalunk
Muszájból, fáradtan, sötéten
S úgy bukunk bele a semmibe,
Mint lázadó tüzek az Égen.

Jaj, hogyha az Élet győzni fog
S hűtlenségemért meglakoltat.
Sohse látott még ez a világ
Nyugtalanabb, szomorú holtat.

Rettenetes szép éjszaka lesz.
Csodásabb, búsabb, mint a többi:
A győztes Élet ez éjszakán
Minden ős pompáját kiönti.

/Ady Endre/